I.fejezet 3.rész

Nagyon szépen köszönöm aszt a sok feliratkozót! És köszönöm azoknak az embereknek is akik komiztak vagy pipáltak! Remélem ez a rész is tetszeni fog! Jó olvasást! 

*Harry szemszöge*

Úgy gondoltam benézek Hope-hoz, hogy hogy halad. Amikor be nyitottam az ágyon feküdt. Nem nézett rám pedig tudta tudta, hogy én vagyok az, de én nem adom csak úgy fel.

-Ennyire elfáradtál vagy csak a bátyádat nem akarod látni?-Kérdeztem viccesen, és leültem mellé.
-A második.-Vágta rá és én kicsit  megijedtem.Most már biztos, hogy látott minket! Ebből iszonyatos balhé lesz! Ha eszt valakinek elmondja én halott vagyok! Már egy jó ideje ebben a tiltott szerelemben élek, de még eddig nem buktunk le! És most megtörtént! Az imádott kishúgom elől megint nem tudok eltitkolni semmit...
-Mielőtt meg kérdeznéd... IGEN! LÁTTALAK TITEKET!-Kiabált velem. De megértem, hisz megérdemelem, hogy így bánjon velem...
-Most meg nem akarsz megszólalni! Kedves... Ha ennyire idióta vagy akkor inkább mehetnél is! Most már tényleg úgy érzem, hogy nem kellett volna vissza jönnöm!-Kiabált és a végén már egy könnycsepp is legördült az arcán. Nem akartam így itt hagyni de láttam a gyűlöletet a szemében. Nem akartam, hogy ennél is jobba összevesszek vele, ezért kimentem.
Ezt nem bírom így tovább! Hope megtudta, és biztos elmondja majd Liznek. Ő pedig mindenkinek. Mint általában... De most inkább le kell nyugodnom, és fel kell hívnom El-t.
A gondolataim közepette beértem a szobámba, és becsaptam magam mögött az ajtót. Az ágy felé fordultam, és megláttam a telefonomat. Gyorsan odamentem és már hívtam is Eleanort.
-Szia! Bocs már akartalak hívni, de Lou-t alig bírtam lerázni...-Panaszkodott, de félbeszakítottam.
-HOPE MEGLÁTOTT MINKET!-Ordítottam a telefonba. Pár percig néma csend lett. Egyikőnk se tudott mit mondani. Mind a ketten tudjuk, hogy ezt nem sokáig ússzuk meg így. 
-Jó! Holnap átmegyek és beszélek Hope-al. Ezt meg kell értenie.-Mondta de nem is éreztem a hangjában egy csöpp bánatot sem. Ha már így beszél akkor biztos nem érdekli, hogy elmondja valakinek vagy nem. De engem érdekel! Mert nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat... De ehhez már késő...

*Hope szemszöge*

Miután Harry kiment a szobámból, nem tudtam eldönteni, hogy most ez az igazi énje vagy csak Eleanor hozta ki belőle. Csak is a második lehetőség lehet! Herry nem ilyen! Ez nem Ő! Ezt az egyet biztosra tudom! Ő sosem tett volna ilyet... 

Gondolkozásom közepette úgy döntöttem elmegyek ki szellőztetni a fejemet, mert így képtelen vagyok bármit is csinálni. Felvettem egy pulcsit és megkerestem a telefonomat és a fülhallgatómat. Halkan kiosontam a szobából. Harry szobája felől ordibálást hallottam. Biztos most beszéli meg El-el a következő randijukat. 

Leszaladtam a lépcsőn és amilyen halkan csak tudtam kimentem. A legközelebbi park felé vettem az irányt közben el kezdtem hallgatni a kedvenc számomat. Már besötétedett ezért csak az utcai lámpák világították be az utamat. Senki sem volt már az utcán. A parkoz érve kezdtem lenyugodni. Most az egyszer senkivel nem akarok találkozni, mert biztos elmondtam volna mindent, akárki is legyen az. Szerencsére a parkban sötét van, csak elszórva voltak lámpák, hogy azért még is lehessen a sötétben látni valamit. Leültem a legközelebbi padra és gondolkoztam. Gondolkoztam a mai napon, olyan jól kezdődött! De így ért véget. Csak is én lehetek ilyen szerencsétlen! Csak nekem lehet ilyen bátyám, aki mindig eszt csinálja. Nem, hogy végre örülne neki, hogy Taylor kiszállt az életéből, neki egyből kellett valaki aki pótolja Őt. 

Egyszer csak aszt vettem észre, hogy leül mellém valaki. Amikor oldalra fordítottam a fejemet megláttam Louis-t. Kicsit megijedtem, mert biztos vagyok benne, hogy nem fogom bírni magamban tartani eszt a titkot előtte. 

I. fejezet 2.rész

Bocs nagyon rövid lett tudom! De siettem és ígérem legközelebb hosszabb lesz! Addig is jó olvasást mindenkinek! 

* Hope szemszöge *

Több mint tíz perce csak ülök az ágyon és nézem a képet. Sosem gondoltam volna, hogy még egyszer látni fogom. A kép minden emlékemet és érzésemet vissza hozta. Minden jót és rosszat. Kikotortam a telefonomat a zsebemből és gyorsan hívtam is Lizt. 
-Helló! Végre eszedbe jutottam?-Vette fel a telefont.
-Szia! Ismét Londonban vagyok!
-Ugye eszt most csak viccnek szántad?-Kérdezte, de nem tudom, hogy miért.
-Nem. Tényleg itt vagyok!-A válasza csak egy hangos sikítás volt. Egy kicsit meg süketültem, de eszt meg lehet szokni. 
-Át tudnál jönni? Kéne a segítséged...
-Persze, hogy segítek! Pár perc és ott vagyok!-És ezzel le is rakata.
Míg várok, úgy döntöttem lemegyek inni. Fel álltam az ágyról és egyből a lépcső fele vettem az irányt. A lépcső tetején meg álltam. Hangokat hallottam lentről. Felismertem, hogy kik azok. Harry és Eleanor. De mit is keres itt El? Kicsit előrébb mentem úgy, hogy ne vegyenek észre. A látvány ami fogadott nem lehetett leírni szavakkal. 

Az én bátyám pont vele?! Ez csak egy vicc lehet. Ezt maximum álmodhatom! El lehetetlenség! Hisz Eleanor nekem nagyon jó barátnőm! Ez lehetetlenség ! 

Nehezen de fel fogtam mit is láttam. Pár percig még néztem Őket de hirtelen Harry a lépcső felé fordult.

-Mi az?-Kérdezte El halkan, már majd nem suttogva. 

-Mintha Hopeot láttam volna.

-Már kezdesz paranoiás lenni. De nem kell félned. Úgyse fogja megtudni senki...-Eddig bírtam! 

amikor meg hallottam már rohantam is be a szobámba. Amint beléptem jelezett a telefonom, hogy smst kaptam. Méghozzá Liztől.

Bocsi de ma nem tudok át menni. Nagyon sajnálom! Holnap azért össze futhatnánk. Remélem addig nem lesz semmi baj...

Ezzel egy kicsit már elkésett. Bár leginkább az én hibám, hogy eszt megláttam. Nem kellett volna kimennem a szobából! De most már iszonyatosan mardos a bűntudat, leginkább azért mert szegény Louis nem is tud semmiről... A barátnője a legjobb barátjával csaja meg! Ez kész rém álom! Nem elég, hogy vissza tértek a régi érzéseim Liam iránt, még ezt is ki kell bírnom! Plusz még Liz se tud átjönni! Pazar nap. Most pakolhatok ki egyedül. Odamentem a bőröndökhöz és mindent kipakoltam belőle. 

***

Több órán keresztül pakoltam. a felénél már aszt hittem, hogy nem fog beférni a szekrénybe. De mégis. Fáradtan dőltem le az ágyra, pont amikor Harry benyitott. Nem nagyon foglalkoztam vele. De Ő mégsem adta fel. 
-Ennyire elfáradtál vagy csak a bátyádat nem akarod látni?-Kérdezte miközben leült mellém.
-A második.-Vágtam rá motyogva. Pár percig csak csendben voltunk. Sejtettem,hogy most azon gondolkozik, hogy tényleg láttam-e Őket.
-Mielőtt meg kérdeznéd. Igen! Láttalak titeket!-Kiabáltam és Harry teljesen lefagyott.

I.fejezet 1.rész

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam az első részt, de most már végre itt van! Jó olvasást kívánok mindenkinek! 

* Hope szemszöge *

Sosem gondoltam volna, hogy ennyi cuccom van. Egész délelőtt csak pakoltam és még mindig tele van a szekrényem. Sajnos a legtöbb cuccomat itt kell hagynom és majd Carolinával kell haza küldenem.
Carolina a szoba társam. Most amikor elmondtam neki, hogy vissza megyek Angliába, egyre kedvesebb lett velem. Mindig is tudtam, hogy gyűlöl engem. De ez az utolsó egy hónap nagyon jól telt! Fura ezt mondani, de végre élvezhettem Párizst!
-Mikor indulsz?-Jött be a szobába Carolina boldogan.
-Mióta vártad már ezt a napot?-Már rég óta szeretném eszt tőle megkérdezni, és most talán választ is kapok rá.
-Sosem voltunk jóban, de most már nem is akarok!-Válaszolt boldogan.
-Nem a kérdésemre válaszoltál!-Fordultam felé idegesen.
-Azóta mióta először meg hallottam a nevedet. Először azt gondoltam ki fogod használni a bátyád hírnevét, de tévedtem. Ugye észre vetted, hogy az első hétbe azért normálisabb voltam?-Kérdezte még mindig mosolyogva.
-Igen. De ezt most nem értem. Miért lettél akkor...-Nem tudtam befejezni a mondatot mert közbeszólt.
-Képzeld drága Hope, azért mert kiderült, hogy miattad nem vették fel a legjobb barátnőmet! Ő került volna ide a te helyedre! De most már nem jöhet!-Kezdett el velem ordibálni.
-Szerintem jobb lesz el menned innen amíg én itt vagyok! Mind kettőnknek jobb lesz!-Nagyon kellett türtőztetnem magam, hogy ne mennyek közelebb hozzá.
Nagy szerencsémre meg értette és el ment. Nem szoktam nagyon veszekedni senkivel, mert a végén úgy is én vagyok a hibás!
Az összes gondolatomat megpróbáltam elterelni erről vissza a pakolásra. Nehezen de sikerült.
Vagy fél órája pakolhattam amikor kopogtak.
-Gyere!-Mondtam mert épp a bőröndömet próbáltam becsukni.
-Kész vagy a pakolással?-Hallottam meg egy nagyon ismerős hangot.
Amikor felemeltem a fejemet megláttam az én szeretett bátyámat Harryt. Gondolkozás nélkül odarohantam hozzá és megöleltem. Az öleléséből éreztem, hogy ezt már nagyon hiányolta. Most szorosabban ölelt mint még soha.
-Amúgy hogy-hogy itt vagy?-Kérdeztem mikor már eltelt egy perc.
-Érted jöttünk!-Vágta rá egyből.
-Jöttünk?-Kérdeztem vissza és közben Harry elkezdett nevetni, szerintem az arc kifejezésemen.
-A többiek is itt vannak. Már nekik is nagyon hiányoztál! De siessünk mert még a végén eltűnnek valahova és akkor biztos, hogy este nem aludhatok a pihe puha kis ágyacskámban!-Kicsit meglepett, hogy itt vannak a többiek is de akkor viszont tényleg sietnem kell.
-Oké! De kéne egy kis segítség becsukni a bőröndöt!-Mosolyogtam rá kedvesen.
Tíz perces kínlódás után sikerült becsukni. Nehezen össze szedtük a cuccaimat és már indultunk is.
Amint kiléptem az ajtón Liamet láttam meg, és egyből odaszaladtam hozzá, hogy megöleljem. Ez az ölelés hiányzott nekem a legjobban. Vagy is szerintem csak Liam, ugyan is én szerelmes voltam belé. De most már nem tudom, hogy érzek!
-Jó újra látni.-Mondta halkan és még szorosabban ölelt.
-Téged is.-Hirtelen két kezet éreztem a derekamon és magához húzott. Egyből gondoltam, hogy ez csak Louis lehet. Megfordultam és tényleg Ő volt az.
-Nem engem öleltél meg először.-Mondta durcás fejjel.
-De nem is Liam-et.-Kezdtem el Őt egy kicsit idegesíteni.
-Ne veszekedjetek hanem inkább mennyünk! Még ma Angliába szeretnék lenni!-Szólalt meg Zayn is.
Nagy nehezen, de sikeresen eljutottunk a repülőtérre.

                                                                     ***

Most végleg megfogadtam, hogy nem fogok velük többet egy repülőn lenni. Mind az öten idióták! Kár, hogy ezt elfelejtettem.
Most újra itt vagyok Harry házában és előtörtek a régi emlékek, a régi szép vagy nem annyira szép emlékek.
-Felmegyek kipakolni.-És már rohantam is fel.
A szoba előtt megálltam. Meg ijedtem, de nem tudom mitől. Bár lehet, hogy attól ijedtem meg, hogy újra belecsöppenek abba az életbe amit itt hagytam.
Be kell mennem! Mostantól megint ez lesz az élete.-Bátorítottam magam és sikeresen bementem a szobába. Egyből az ágyhoz mentem mert már az ajtóból láttam, hogy van ott valami. Az a valami egy kép volt, Rólam és Harry-ről.