I.fejezet 3.rész

Nagyon szépen köszönöm aszt a sok feliratkozót! És köszönöm azoknak az embereknek is akik komiztak vagy pipáltak! Remélem ez a rész is tetszeni fog! Jó olvasást! 

*Harry szemszöge*

Úgy gondoltam benézek Hope-hoz, hogy hogy halad. Amikor be nyitottam az ágyon feküdt. Nem nézett rám pedig tudta tudta, hogy én vagyok az, de én nem adom csak úgy fel.

-Ennyire elfáradtál vagy csak a bátyádat nem akarod látni?-Kérdeztem viccesen, és leültem mellé.
-A második.-Vágta rá és én kicsit  megijedtem.Most már biztos, hogy látott minket! Ebből iszonyatos balhé lesz! Ha eszt valakinek elmondja én halott vagyok! Már egy jó ideje ebben a tiltott szerelemben élek, de még eddig nem buktunk le! És most megtörtént! Az imádott kishúgom elől megint nem tudok eltitkolni semmit...
-Mielőtt meg kérdeznéd... IGEN! LÁTTALAK TITEKET!-Kiabált velem. De megértem, hisz megérdemelem, hogy így bánjon velem...
-Most meg nem akarsz megszólalni! Kedves... Ha ennyire idióta vagy akkor inkább mehetnél is! Most már tényleg úgy érzem, hogy nem kellett volna vissza jönnöm!-Kiabált és a végén már egy könnycsepp is legördült az arcán. Nem akartam így itt hagyni de láttam a gyűlöletet a szemében. Nem akartam, hogy ennél is jobba összevesszek vele, ezért kimentem.
Ezt nem bírom így tovább! Hope megtudta, és biztos elmondja majd Liznek. Ő pedig mindenkinek. Mint általában... De most inkább le kell nyugodnom, és fel kell hívnom El-t.
A gondolataim közepette beértem a szobámba, és becsaptam magam mögött az ajtót. Az ágy felé fordultam, és megláttam a telefonomat. Gyorsan odamentem és már hívtam is Eleanort.
-Szia! Bocs már akartalak hívni, de Lou-t alig bírtam lerázni...-Panaszkodott, de félbeszakítottam.
-HOPE MEGLÁTOTT MINKET!-Ordítottam a telefonba. Pár percig néma csend lett. Egyikőnk se tudott mit mondani. Mind a ketten tudjuk, hogy ezt nem sokáig ússzuk meg így. 
-Jó! Holnap átmegyek és beszélek Hope-al. Ezt meg kell értenie.-Mondta de nem is éreztem a hangjában egy csöpp bánatot sem. Ha már így beszél akkor biztos nem érdekli, hogy elmondja valakinek vagy nem. De engem érdekel! Mert nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat... De ehhez már késő...

*Hope szemszöge*

Miután Harry kiment a szobámból, nem tudtam eldönteni, hogy most ez az igazi énje vagy csak Eleanor hozta ki belőle. Csak is a második lehetőség lehet! Herry nem ilyen! Ez nem Ő! Ezt az egyet biztosra tudom! Ő sosem tett volna ilyet... 

Gondolkozásom közepette úgy döntöttem elmegyek ki szellőztetni a fejemet, mert így képtelen vagyok bármit is csinálni. Felvettem egy pulcsit és megkerestem a telefonomat és a fülhallgatómat. Halkan kiosontam a szobából. Harry szobája felől ordibálást hallottam. Biztos most beszéli meg El-el a következő randijukat. 

Leszaladtam a lépcsőn és amilyen halkan csak tudtam kimentem. A legközelebbi park felé vettem az irányt közben el kezdtem hallgatni a kedvenc számomat. Már besötétedett ezért csak az utcai lámpák világították be az utamat. Senki sem volt már az utcán. A parkoz érve kezdtem lenyugodni. Most az egyszer senkivel nem akarok találkozni, mert biztos elmondtam volna mindent, akárki is legyen az. Szerencsére a parkban sötét van, csak elszórva voltak lámpák, hogy azért még is lehessen a sötétben látni valamit. Leültem a legközelebbi padra és gondolkoztam. Gondolkoztam a mai napon, olyan jól kezdődött! De így ért véget. Csak is én lehetek ilyen szerencsétlen! Csak nekem lehet ilyen bátyám, aki mindig eszt csinálja. Nem, hogy végre örülne neki, hogy Taylor kiszállt az életéből, neki egyből kellett valaki aki pótolja Őt. 

Egyszer csak aszt vettem észre, hogy leül mellém valaki. Amikor oldalra fordítottam a fejemet megláttam Louis-t. Kicsit megijedtem, mert biztos vagyok benne, hogy nem fogom bírni magamban tartani eszt a titkot előtte.