Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam az első részt, de most már végre itt van! Jó olvasást kívánok mindenkinek!
* Hope szemszöge *
Sosem gondoltam volna, hogy ennyi cuccom van. Egész délelőtt csak pakoltam és még mindig tele van a szekrényem. Sajnos a legtöbb cuccomat itt kell hagynom és majd Carolinával kell haza küldenem.
Carolina a szoba társam. Most amikor elmondtam neki, hogy vissza megyek Angliába, egyre kedvesebb lett velem. Mindig is tudtam, hogy gyűlöl engem. De ez az utolsó egy hónap nagyon jól telt! Fura ezt mondani, de végre élvezhettem Párizst!
-Mikor indulsz?-Jött be a szobába Carolina boldogan.
-Mióta vártad már ezt a napot?-Már rég óta szeretném eszt tőle megkérdezni, és most talán választ is kapok rá.
-Sosem voltunk jóban, de most már nem is akarok!-Válaszolt boldogan.
-Nem a kérdésemre válaszoltál!-Fordultam felé idegesen.
-Azóta mióta először meg hallottam a nevedet. Először azt gondoltam ki fogod használni a bátyád hírnevét, de tévedtem. Ugye észre vetted, hogy az első hétbe azért normálisabb voltam?-Kérdezte még mindig mosolyogva.
-Igen. De ezt most nem értem. Miért lettél akkor...-Nem tudtam befejezni a mondatot mert közbeszólt.
-Képzeld drága Hope, azért mert kiderült, hogy miattad nem vették fel a legjobb barátnőmet! Ő került volna ide a te helyedre! De most már nem jöhet!-Kezdett el velem ordibálni.
-Szerintem jobb lesz el menned innen amíg én itt vagyok! Mind kettőnknek jobb lesz!-Nagyon kellett türtőztetnem magam, hogy ne mennyek közelebb hozzá.
Nagy szerencsémre meg értette és el ment. Nem szoktam nagyon veszekedni senkivel, mert a végén úgy is én vagyok a hibás!
Az összes gondolatomat megpróbáltam elterelni erről vissza a pakolásra. Nehezen de sikerült.
Vagy fél órája pakolhattam amikor kopogtak.
-Gyere!-Mondtam mert épp a bőröndömet próbáltam becsukni.
-Kész vagy a pakolással?-Hallottam meg egy nagyon ismerős hangot.
Amikor felemeltem a fejemet megláttam az én szeretett bátyámat Harryt. Gondolkozás nélkül odarohantam hozzá és megöleltem. Az öleléséből éreztem, hogy ezt már nagyon hiányolta. Most szorosabban ölelt mint még soha.
-Amúgy hogy-hogy itt vagy?-Kérdeztem mikor már eltelt egy perc.
-Érted jöttünk!-Vágta rá egyből.
-Jöttünk?-Kérdeztem vissza és közben Harry elkezdett nevetni, szerintem az arc kifejezésemen.
-A többiek is itt vannak. Már nekik is nagyon hiányoztál! De siessünk mert még a végén eltűnnek valahova és akkor biztos, hogy este nem aludhatok a pihe puha kis ágyacskámban!-Kicsit meglepett, hogy itt vannak a többiek is de akkor viszont tényleg sietnem kell.
-Oké! De kéne egy kis segítség becsukni a bőröndöt!-Mosolyogtam rá kedvesen.
Tíz perces kínlódás után sikerült becsukni. Nehezen össze szedtük a cuccaimat és már indultunk is.
Amint kiléptem az ajtón Liamet láttam meg, és egyből odaszaladtam hozzá, hogy megöleljem. Ez az ölelés hiányzott nekem a legjobban. Vagy is szerintem csak Liam, ugyan is én szerelmes voltam belé. De most már nem tudom, hogy érzek!
-Jó újra látni.-Mondta halkan és még szorosabban ölelt.
-Téged is.-Hirtelen két kezet éreztem a derekamon és magához húzott. Egyből gondoltam, hogy ez csak Louis lehet. Megfordultam és tényleg Ő volt az.
-Nem engem öleltél meg először.-Mondta durcás fejjel.
-De nem is Liam-et.-Kezdtem el Őt egy kicsit idegesíteni.
-Ne veszekedjetek hanem inkább mennyünk! Még ma Angliába szeretnék lenni!-Szólalt meg Zayn is.
Nagy nehezen, de sikeresen eljutottunk a repülőtérre.
Carolina a szoba társam. Most amikor elmondtam neki, hogy vissza megyek Angliába, egyre kedvesebb lett velem. Mindig is tudtam, hogy gyűlöl engem. De ez az utolsó egy hónap nagyon jól telt! Fura ezt mondani, de végre élvezhettem Párizst!
-Mikor indulsz?-Jött be a szobába Carolina boldogan.
-Mióta vártad már ezt a napot?-Már rég óta szeretném eszt tőle megkérdezni, és most talán választ is kapok rá.
-Sosem voltunk jóban, de most már nem is akarok!-Válaszolt boldogan.
-Nem a kérdésemre válaszoltál!-Fordultam felé idegesen.
-Azóta mióta először meg hallottam a nevedet. Először azt gondoltam ki fogod használni a bátyád hírnevét, de tévedtem. Ugye észre vetted, hogy az első hétbe azért normálisabb voltam?-Kérdezte még mindig mosolyogva.
-Igen. De ezt most nem értem. Miért lettél akkor...-Nem tudtam befejezni a mondatot mert közbeszólt.
-Képzeld drága Hope, azért mert kiderült, hogy miattad nem vették fel a legjobb barátnőmet! Ő került volna ide a te helyedre! De most már nem jöhet!-Kezdett el velem ordibálni.
-Szerintem jobb lesz el menned innen amíg én itt vagyok! Mind kettőnknek jobb lesz!-Nagyon kellett türtőztetnem magam, hogy ne mennyek közelebb hozzá.
Nagy szerencsémre meg értette és el ment. Nem szoktam nagyon veszekedni senkivel, mert a végén úgy is én vagyok a hibás!
Az összes gondolatomat megpróbáltam elterelni erről vissza a pakolásra. Nehezen de sikerült.
Vagy fél órája pakolhattam amikor kopogtak.
-Gyere!-Mondtam mert épp a bőröndömet próbáltam becsukni.
-Kész vagy a pakolással?-Hallottam meg egy nagyon ismerős hangot.
Amikor felemeltem a fejemet megláttam az én szeretett bátyámat Harryt. Gondolkozás nélkül odarohantam hozzá és megöleltem. Az öleléséből éreztem, hogy ezt már nagyon hiányolta. Most szorosabban ölelt mint még soha.
-Amúgy hogy-hogy itt vagy?-Kérdeztem mikor már eltelt egy perc.
-Érted jöttünk!-Vágta rá egyből.
-Jöttünk?-Kérdeztem vissza és közben Harry elkezdett nevetni, szerintem az arc kifejezésemen.
-A többiek is itt vannak. Már nekik is nagyon hiányoztál! De siessünk mert még a végén eltűnnek valahova és akkor biztos, hogy este nem aludhatok a pihe puha kis ágyacskámban!-Kicsit meglepett, hogy itt vannak a többiek is de akkor viszont tényleg sietnem kell.
-Oké! De kéne egy kis segítség becsukni a bőröndöt!-Mosolyogtam rá kedvesen.
Tíz perces kínlódás után sikerült becsukni. Nehezen össze szedtük a cuccaimat és már indultunk is.
Amint kiléptem az ajtón Liamet láttam meg, és egyből odaszaladtam hozzá, hogy megöleljem. Ez az ölelés hiányzott nekem a legjobban. Vagy is szerintem csak Liam, ugyan is én szerelmes voltam belé. De most már nem tudom, hogy érzek!
-Jó újra látni.-Mondta halkan és még szorosabban ölelt.
-Téged is.-Hirtelen két kezet éreztem a derekamon és magához húzott. Egyből gondoltam, hogy ez csak Louis lehet. Megfordultam és tényleg Ő volt az.
-Nem engem öleltél meg először.-Mondta durcás fejjel.
-De nem is Liam-et.-Kezdtem el Őt egy kicsit idegesíteni.
-Ne veszekedjetek hanem inkább mennyünk! Még ma Angliába szeretnék lenni!-Szólalt meg Zayn is.
Nagy nehezen, de sikeresen eljutottunk a repülőtérre.
***
Most végleg megfogadtam, hogy nem fogok velük többet egy repülőn lenni. Mind az öten idióták! Kár, hogy ezt elfelejtettem.
Most újra itt vagyok Harry házában és előtörtek a régi emlékek, a régi szép vagy nem annyira szép emlékek.
-Felmegyek kipakolni.-És már rohantam is fel.
A szoba előtt megálltam. Meg ijedtem, de nem tudom mitől. Bár lehet, hogy attól ijedtem meg, hogy újra belecsöppenek abba az életbe amit itt hagytam.
Be kell mennem! Mostantól megint ez lesz az élete.-Bátorítottam magam és sikeresen bementem a szobába. Egyből az ágyhoz mentem mert már az ajtóból láttam, hogy van ott valami. Az a valami egy kép volt, Rólam és Harry-ről.
Most újra itt vagyok Harry házában és előtörtek a régi emlékek, a régi szép vagy nem annyira szép emlékek.
-Felmegyek kipakolni.-És már rohantam is fel.
A szoba előtt megálltam. Meg ijedtem, de nem tudom mitől. Bár lehet, hogy attól ijedtem meg, hogy újra belecsöppenek abba az életbe amit itt hagytam.
Be kell mennem! Mostantól megint ez lesz az élete.-Bátorítottam magam és sikeresen bementem a szobába. Egyből az ágyhoz mentem mert már az ajtóból láttam, hogy van ott valami. Az a valami egy kép volt, Rólam és Harry-ről.
Nagyon jóó! Következőt hamar! :)
VálaszTörlésTetszik hogy a szöveg kiemelkedik a háttértől nem unalmas a történet és a zene is jó ötlet :) és a fejléc is nagyon szupi :)
VálaszTörlés