I.fejezet 6.rész

*Hope szemszöge*

Oda osontam a próbafülkéhez és bekopogtam. 

-Liz! Siess! Minél hamarabb el akarok menni innen!-Próbáltam kicsit halkabban kiabálni.

-Ezt kifizetem, addig itt a kocsi kulcsom. A szokásos helyen parkoltam le. Pár per és én is ott leszek.-A kezembe nyomta a kulcsot és elindult a pénztár felé.

Gyors léptekkel indultam ki a boltból, de még utoljára hátra néztem. Nem jó ötlet volt mert Harry-t láttam meg. Már majdnem futottam, de sikeresen kiértem a boltból, és elindultam a kocsi irányába. Mielőtt bementem volna az utcába ahol le parkolt hátrafordultam. Harry pont akkor jött ki, de szerencsére a másik irányba nézett először, ezért sikerült észrevétlenül tovább mennem. Még egy kicsit gyalogoltam, és már ott is voltam a kocsinál.
-Most már tényleg nem fogok azzal az izével szóba állni! SOHA!-Ért oda hozzám Liz.
-Majd a kocsiban elmeséled! Siessünk, mert nem akarok velük találkozni ma.-Beültem a kocsiba és vártam, hogy elinduljunk.
Szerencsére egész úton-ami úgy tíz perc volt-nem szóltunk egymáshoz, így le tudtam nyugodni és kicsit el tudtam felejteni a történteket.
-Itt is vagyunk!-Parkolt le a kocsival a ház elé.-Ugye ma nem akarsz haza menni?-Nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem.-Mondta mosolyogva miközben kiszálltam a kocsiból.
Elindultunk a ház felé. Bementünk és gyorsan felmentünk Liz szobájába, onnan a ruhás "szobájába" ami így néz ki:

A szülei iszonyat gazdagok, és ezért már kiskora óta megkapott mindent amit csak kiejtett a száján. És ez most sincsen másként. Egyedüli gyerekként nőtt fel, és ez is közre játszhatott ebben. De inkább térjünk vissza a jelenbe.

Fél órán keresztül csak ültem a fotelban és vagy a telefonomat piszkáltam vagy azt néztem, hogy Liz-nek honnan a fenéből van ennyi ruhája. Sajnos nem jöttem rá, de a gondolat menetemet az zavarta meg, hogy jött egy smsem Louis-tól. Meglepődtem, de azért meg nyitottam az üzenetet amiben ez állt:

"Hol vagy? Harry már teljesen ki van akadva, hogy hol lehetsz! Kérlek csak hívd fel és mond meg neki, hogy jól vagy! Nem tudom min vesztetek össze, de kérlek már mindenki idegbeteg, nem csak Ő..."

Ha tudná, hogy mi min vesztünk össze... Nem csak Őt sajnálom, hanem a többieket is. Csak ez a két idióta tehet mindenről. Vagy én... Nem kellett volna tegnap akkor kimenni a szobámból. Most nem itt lennék és vagy nem így! Mint mindig  én vagyok a szerencsétlen. Akárki akármit mond AZ VAGYOK! De nem tehetek róla...

Ismét egy sms zavarta meg a gondolataimat. Ránéztem a telefonra és tátva marat a szám. Sosem gondoltam volna, hogy én Liam-től valaha is kapok majd egy sms-t. De most megtörtén. És biztos, hogy csak azért mert Harry mindenkit rávett, hogy keressenek meg!

"Hope! Kérlek hívj fel! Tudom, hogy miért vesztetek össze Harryvel. Én is tudom... De nem hittem volna, hogy valaha más is megtudja..."

Rövid de tartalmas. Csak ennyit tudok mondani. Szóval nem csak én szenvedek így? De Liam mikor látta Őket? És mióta kell eltitkolnia Lou elől? Pár kérdés amire csak akkor kapom meg a választ ha felhívom. De mi van ha nem Ő veszi fel a telefont, vagy ha... nem is tudom. De akkor is fel kell hívnom. 

Ki kerestem a névjegyzékből Liam nevét és rányomtam a hívás gombra. Három csengés után fel is vette...